2001 November Magas-Tátra

/Avagy a szelek túrája/

 Még két évvel ezelõtt, Laci barátommal a Nagyszalóki csúcsot másztuk mondhatni tökig érõ hóban, de már akkor úgy ráéreztünk az ízére, hogy vissza kellett térnünk a Tátrába havat taposni. Azóta csatlakozott hozzánk Papp Laci, aki elmult évben végezte nálunk a bronzos tanfolyamát-egyébiránt képzatt szakács- valamint Zajácz Gyuri csillagász barátunk, aki híres Indiában tett érdekes utazásairól, valamint rendszeresen teljesítménytúrázik, de még nem próbálta a Hegyet havas állapotában.

Útvonal elsõ nap November 20.-án:

Poprádi-tó vasúti mh.-Poprádi tó-Menguszfalvi völgy-/k/- Hinco tó iránya 1800m-ig

-viszza a Poprádi tavi házhoz- Szimbolikus temetõ-/P/- Csorba-tó-/S/-Fátyol vízesés-/S/ vissza a Csorba tavi elektricska állomásra.

Az idõjárás mikor megérkeztünk Poprádra, teljesen stabílnak tûnt, és hó sem volt számottevõ mennyiségben. Másnap bezzeg jött lefelé rendesen, ígyhát reggelre már mindent hó borított, ami felfelé haladva egyre mélyebb lett. Még örvendeztem is, hogy milyen jó lesz ismét "gyakni" a mély hóban, de arra én sem számítottam, ami késõbb következett: ahogy befordultunk a Menguszfalvi völgybe, egyre erõsödött a szél. Felváltva tapostuk elõl az utat a szûz hóban és igyekeztünk ellenállni a szél lökésekben érkezõ rohamainak. Egy ponton úgy kb. 1800 méteren -ott ahol az út áttér a gerinc ÉK oldalára- olyan szelet kaptunk, ami visszafordulásra késztetett bennünket. Gyurin ekkorra már jégcsapok lógtak - Magamat nem láttam, de valószínüleg mind hasonlóan néztünk ki . Engem pedig a legkönnyebb lévén a szél nekitolt a melletünk húzódó sziklafalnak. Próbáltam az eseményeket dokumentálni, de sajnos a Zenit-122 gépem nem igazán tolerálta a zord idõjárást.

Végülis úgy határoztunk, hogy még átmászunk az elõttünk látszó gerincen...Jó, menjünk még el addig, aztán meglátjuk... Megláttuk, három lépés után fordultunk is lefelé a hegyrõl, és irány a Poprádi tó. Késõbb még csináltunk egy csoportképet az utókor számára egy látványos jégcsap fûzér elõtt. A Poprádi tavi házban megmelegedtünk és megbeszéltük, hogy még fiatal az idõ, ezért a piroson áttúrázunk a Csorba-tó -hoz.

Mikor elindultunk, jött az ötlet, hogy -mivel a Lacik még nem látták a szimbolikus temetõt- rójuk le kegyeletünket a hegyekben elhunytak elõtt. Bíztunk benne, hogy másnapra még talán jóra fordul az idõ.

Még ezen a napon megnéztük a Fátyol vízesést, ami minden évszakban más arcát mutatja. Teveztem, hogy kipróbálom a jégen a szûz hágóvasaimat, de a vízesésnél is hasonló kellemes kis szellõ fujdogált mint a Hinco-tó elõtt. A túranapot az este elfogyasztott vacsora koronázta meg. Csak vázlatosan az összetevõk: konzerv-bab, libazsír, hagyma, füstölt oldalas, paraszt kolbász, konzerv gomba, 10 tojás.

Második nap November 21.-én : VysneHagy vasút áll.-/S/-Batizfalvi tó-/p/- Sziléziai ház -/z/- TatranskaPolianka vasút áll.

A hó erre a napra tovább mélyült. Az utunk sárgán vezetõ szakaszán hasonló körülmények között túráztunk mint elõzõ nap. A túra fénypontját és egész életre szóló emléket a Batizfalvi tófalon a katlannál történõ átkelés jelentette. A szél, ahogy haladtunk elõre, a tó elõtt egyre erõsödött, és hordta az arcunkba a havat. A széltõl már nem hallottuk egymást, és mindenki rövid távokra leszakadva egymástól vívta saját kis harcát az elemekkel. Egy ponton, mikor a szél erõsen hordta a havat az arcomba: próbáltam lehúzódni a szél elõl egy szikla mellé, mielõtt az felborított volna. Az eredmény  az volt, hogy a talaj közelben erõsebben áramló hó, még a lezárt hátizsákomat is megtöltötte. Miután átértünk a túloldalra,  mintha elvágták volna a szelet, sõt még a nap is kisütött. De beszéljenek errõl a képek...

A képeket Debreceni Laci készítette.

                                                                                       Csordás János

                                                                  túravezetõ